Mihálffy Andrea (KCSSZ) és Pászti-Márkus Eszter (berlini nagykövetség) remek szervező munkájának köszönhetően zökkenőmentesen érkeztünk meg az Air Berlin járatával szeptember 24-én délben a Berlin Tegel repülőtérre. Együtt utaztunk többek között Dr. Varga Évával és férjével, Józseffel, akiket már jól ismertünk a pécsi nagycsaládos egyesületből.

A nagykövetségen kitűnő ebéddel fogadtak minket, majd a gyerekek próbálhattak az előadás leendő helyszínén, a nagykövetség aulájában. Meglepett minket, mennyire jól szóltak a darabok, az aulának nagyon jó akusztikája volt!

Jóleső figyelmesség volt vendéglátóinktól, hogy autóval szállítottak minket a reptérről a nagykövetségre, próba után a szállásra, majd vissza az előadás helyszínére.

De hogy kerül egy pécsi nagycsalád zenei produkciója a berlini magyar nagykövetség Semmelweis programjába?

Először akkor vált világossá számomra a kapcsolódás, amikor Dr. Varga Éva előadását hallgattam. Éva arról beszélt, hogyan fonódott egybe az ő életében a nagycsaládos anyai lét és az orvosi hivatás. Érthető, világos gondolatokkal és ugyanakkor nagyon személyes élményeken keresztül tett tanúságot arról, hogy mi mindent adott hozzá anyai hivatása az orvosi munkájához, miként tudott jobb anya lenni éppen az orvosi hivatásán keresztül. A hallgatóság átérezhette, hogy nagycsaládban élni jó.

Másodszor akkor értettem meg a kapcsolódást, amikor mi álltunk kilencen a pódiumon.

Bevezetőként elmondtam, hogy elsőre talán érthetetlennek tűnik a zenei anyag összeválogatása, de valójában a család gondolata köré fonódik valamennyi.

Az első darab előtt, amely a D-dúr kánon volt Pachelbeltől, arra hívtam fel a figyelmet, hogy a családban is sokan és különfélék vagyunk, mégis ahogyan a zenében, úgy az életben is ez a sok különböző hang képes egy közös harmóniát alkotva együtt megszólalni.

A második zeneszám, Brahms Bölcsődala, minden különösebb magyarázat nélkül képes minden hallgatóban felidézni azt, amit a családi életről bensőséges, valódi szép emlékként őriz.

A harmadikként felhangzó szám, a Trónok harca filmsorozat zenéje pont olyan mozgalmas és pörgős volt, amilyen egy sokgyerekes család élete.

De nem unta a publikum a negyedikként sorra kerülő ír dalt, a Danny Boyt sem. Mintahogyan az utolsó vidám, lendületes számnak, a Villamosnak is nagy sikere volt.

A gyerekeknek ezzel a szép, élvezetes műsorával mi is tanúságot tudtunk arról tenni, hogy nagycsaládban élni jó. Hogy a sok gyerek nem csupán teher és gond, hanem sokkal inkább öröm. Világos volt ott abban a helyzetben, hogy egy csapat gyerek mindenekelőtt kimeríthetetlen kincsesbánya; sok-sok vidám perc és felemelő élmény forrása.

Így értettem meg én is ott a gratulációk közepette, hogy miért is szerepeltünk mi mint nagycsalád a követség műsorán.

Nekem még az is nagy élményt jelentett, ahogyan a műsort követő fogadás során, a személyes beszélgetésekben jó pár jelenlévő vendégnek beszélhettem arról, mit jelent nekem ez az életforma.

Hiszem, hogy sokan mentek úgy haza azon az estén Berlinben a magyar nagykövetségről, hogy rácsodálkozhattak arra, a nagycsaládos élet szép.

(Kovács László és Mária)