A konferencián adták át az Európai Nagycsaládos Szövetség díját 5 kategóriában a családok, különösen a nagycsaládok érdekében kifejtett, kiemelkedő tevékenységért. A díjakat kategóriánként a következők kapták:

– nemzeti kormány: Lengyelország,

– régiós önkormányzat: Trentino megye (Olaszország),

– települési önkormányzat: Alsómocsolád (Magyarország),

– média: www.godagimene.lv internet portál (Lettország),

– személyiség: Joaquim Azevedo (Portugália).

A nagycsaládos találkozó színhelye Riga nagy folyójának, a Nyugati-Dvinának a belvároshoz közeli Zakusala szigete volt, itt vert sátrat a résztvevők nagy többsége. (Mi egy ehhez közeli, „rendes” kempingben táboroztunk, nem nomád körülmények között, de az eső és a hideg bennünket sem kímélt meg.) A magyar csoport a lehetőségekhez mérten be tudta mutatni kulináris különlegességeit, és magyar népzenével, néptánccal járult hozzá a vidám hangulathoz. Jó alkalmunk volt személyes kapcsolatok építésére is más országok nagycsaládosaival – ez persze leginkább azoknak ment, akik tudnak angolul vagy oroszul. Fiataljaink itt is és a konferencián is örömmel találkoztak olyan lengyel és lett társaikkal, akik 2016 februárjában részt vettek Budapesten az Európai Ifjúsági Hétvégén. – A találkozó jeles eseményeként a résztvevők szombat délelőtt hol szemerkélő, hol kissé erősebb esőben bevonultak a szigetről Riga belvárosába, és ott megkoszorúzták a Szabadság emlékművet.

Szombaton délután a hűvös, borult idő dacára elmentünk a Rigához közeli Jurmala tengerparti üdülőhelyre, és számos társunk a rossz időben sem mondott le arról, hogy megfürödjék a Balti- tengerben.

A rigai programok mellett a csoportnak lehetősége nyílt megélni a lengyel vendégszeretetet is: az odaúton a Varsóhoz közeli Grodzisk Mazowiecki kisváros polgármestere szállást adott a fáradt utazóknak, és vacsorára, reggelire is vendégül látta a csoportot. Két lengyel család (összesen 9 fő) Varsóból a magyar csoport buszával juthatott el a rigai találkozóra. Hazafelé Krakkóban álltunk meg körülnézni.

A KCSSZ jóvoltából a lettek után mi, magyarok alkottuk a legnagyobb résztvevő csoportot mind a konferencián, mind a találkozón. Nagyon köszönjük ezt a mindannyiunknak nagy élményt nyújtó lehetőséget!

 

Mondics-Kurmay Lívia

KCSSZ Nemzetközi Projekt-asszisztens

Itt megtekinthetők az utazásról készült további képek:

 

Itt olvashatók két résztvevő beszámolói:

1. Balla Katalin beszámolója 

VIII. Európai Nagycsaládos Konferencia

 A családbarát önkormányzatoktól a családbarát államig

  A nyár vége felé 40-en indultunk útnak Magyarországról és a határon túli területekről, hogy részt vehessünk az augusztus 12-i nagycsaládos konferencián, amit ezúttal Lettország fővárosában, Rigában tartottak meg. Ez egybeesett számos más fontos eseménnyel, például a Lettországi Nagycsaládos Szervezet 25. éves évfordulójával és Riga város 815. éves születésnapjával is, amit színes programokkal és tüzijátékkal ünnepeltek meg a hétvége során.

 Odafelé Grodzisk lengyel város polgármestere köszöntött és fogadott bennünket vacsorával és szállással, másnap pedig megérkeztünk a rigai Kipsala szigetre. Külön köszönet Kurmay Líviának  csoportvezetőnknek és szervezőnknek, hogy komfortos helyet választott a magyar csapat számára. Az első éjszaka után mindenkinek fizikai valósággá vált, mennyire északon vagyunk, sokunknak valószínű, hogy az első útja volt Európa eme talán kevésbé látogatott csücske felé. 

A balti országoknak megvan a maga egyéni bája, lassabb életmozgása: a levegő és a fű is más errefelé, tisztaság, fenyőerdők és faházak, meg persze a hajnal 3-tól este 10-ig tartó nappalok nyáron.

Riga óvárosa és óriási tengeri kikötője nyugati eleganciát és modernséget sugall, ám ha a külvárosok felé haladunk, még nagy a szegénység és a posztkommunista múlt jeleit látni sokfelé. 

A pénteki konferenciát a rigai városházán tartották angol, lett és lengyel nyelvű szinkrontolmácsolással, amit a lett Parlament (Seima) egy képviselője, Márki László az Európai Nagycsaládos Szövetség elnöke és a lett nagycsaládosok elnöke nyitott meg.

Több előadást hallhattunk a nap folyamán lett, lengyel, portugál, észt és magyar előadóktól, hogy mit jelent családbarátnak lenni önkormányzati ill. kormányzati szinten. Statisztikákat és vetített képes beszámolókat is mutattak, amiből két dolgot szeretnék itt kiemelni. 

Az egyik az, hogy talán nem is véletlen, hogy ezúttal Lettország volt a konferencia szervezője, mert elhangzott, mennyire súlyos a a demográfiai helyzet ebben a kis országban: a lettek a leggyorsabban fogyó nemzet az EU-n belül. Tehát megoldanivaló problémájuk nekik is akad bőven.

A másik, amit kiemelnék, az egy nagyszerű magyar példa Alsómocsoládról, amit Kovács Dezső professzor úr mutatott be egy kisfilm segítségével. Röviden arról volt itt szó, hogy egy erős polgármesteri akarat, a helyiek együttműködése és nagyszerű ötletek megvalósítása hogyan vezetett ahhoz, hogy ez a kis falu nemcsak élhetővé vált a jövő generációja számára, hanem példaértékű abban, hogyan lehet apró kis lépésekkel megváltoztatni a rossz irányba haladó demográfiai mutatókat. Abba a faluba, ahol se óvoda, se iskola nincs, ahol csak egy kis közért és egy ivó található, oda most családok költöznek be, a helyiek, köztük az idősek ellátása is megoldott és a szülők kedvvel vállalnak újabb gyerekeket. 

Tessék kérem kikeresni a térképen Alsómocsoládot és meglátogatni. Kívánom, hogy egyre több önkormányzat tudja megvalósítani az egyéni ötleteit hasonló módon.

A konferencia végén az ELFAC díjakat is kiosztották, amit többek között a lengyel kormány is megkapott bizonyos családbarát intézkedéseiért és természetesen Alsómocsolád is Dicső László polgármester irányításával.

Külön ki szeretném emelni a magyar előadók (pl. Márki László, Kovács Dezső) nagyon magas szintű angoltudását. Felüdülés volt őket hallgatni (és nyilván fordítani is :)

A hétvége további része a rigai Szabadság Emlékmű megkoszorúzásával telt és egy kis nemzetközi találkozóval a Zakusala szigeten, ahol a magyar ételek és italok, amiket magunkkal hoztunk vagy pedig ott elkészítettünk, nagyon nagy népszerűségnek örvendtek (kolbász, körözött, paprika, unikum, bor...) Még egy kis magyar néptánc is belefért kezdetleges hangosítással. 

Az idő többnyire kegyes volt hozzánk és akkor esett, amikor nem zavart minket, így kihasználva a rigai ünnep miatt a városban az ingyenes tömegközlekedést bebarangolhattuk Rigát és ki-ki egyéni ízlése szerint látogathatta a programokat.

A hazafelé tartó út során is volt sok szép élményben részünk, mert egy egész napot tölthettünk Krakkóban, ott is egészen a belváros központjában sikerült szállást foglalnia csoportvezetőnknek (köszönjük Lívia!!)

Érdekes volt számunkra, hogy míg előző nap Rigában a Szent Jakab templomban lett nyelven hallgattunk misét, másnap Nagyboldogasszony ünnepén Lengyelországban, Krakkóban, fent a királyi székhelyen a Wawel bazilikájában, ahol annak idején Karol Wojtila volt az érsek, szóval ott pedig lengyelül szólt a magyarhoz tényleg megszólalásig hasonlító szertartás.

És ráadásnak, még mindig Krakkóban, meglátogattuk II. János Pál emlékhelyének felépített templomot és épületkomplexust. A hely szelleme, azt hiszem mindenkit megfogott és mivel ez volt immár a valódi hazautazásunk napja, úgy gondolom, hogy mindenki fáradtan, de különleges élményekkel telve várta a Magyarországra való érkezést.

Köszönöm és köszönjük minden szervezőnek és minden csoporttársunknak is a legfiatalabbaktól a legidősebbekig, hogy egy ilyen csodás pár napot tölthettünk együtt!

 

További jó és eredményes munkát kívánok mindenkinek a saját tagszervezeténél!

Balla Katalin

 

 

2. Szlovák Margit beszámolója

Szerdán hajnalban indultunk-hála Dyekiss Marika segítségének-kisbusszal a megadott helyre,hogy ott átszállva és pakolvaa nagy buszba, nekivágjunk mérhetetlen hosszú és kalandos utunknak.A buszban elöszőr számok "lett"ünk,később megismertük egymás neveit is,mert összehozott minket az együtt megélt néha kellemetlen,de legtöbbször szép,meglepő,csodás élmény.

Két napot utaztunk ,csak utaztunk,míg végre Lettországba "lett"ünk. Visszafelé is két napvolt telilátnivalóval, érdekességgel s a közte lévő három napot SÁTORBAN töltöttük egy rigai kempingben.Nagyon féltem ettől az utazástól,teli voltam kérdésekkel:mennyit kell majd egy helyben ülnünk,kik lesznek a szomszédaink,mennyire lesz hideg,milyen ismeretlen

helyekkel és helyzetekkel találkozunk,stb.??Csak abban bíztam,hogy a Jóisten és a kis közösségünk megsegít, ha valami baj érne. Természetesen ez így is "lett".Lassanként beszélgetések,kapcsolatok alakultak ki az utasok között.

Amikor pedig a közös esten voltunk egy félszigeten,más országbeli családokkal is sikerült pár kedves szót váltani. Pl: tánc közben észrevettem,hogy páran szívesen beállnának,de bátortalanok,szégyenlősek voltak. Sikerült őket bevonni, majd a tánc után egy asszonnyal kevéske német(nem)tudásommal kicsit beszélgetni. Vidáman telt az idő, míg itt voltunk,volt eszem-iszom, dinom-dánom, de már  az estre való felkészülésben -amikor népdalokat tanultunk-is nagyon jó volt a hangulat a buszon.

Örök emlék marad számomra a sok gyönyörű templom, épület, hegy és folyó, a homokos tengerpart, a szivárvány látványa oda-és vissza úton is. Örültem, hogy sikerült szentmisére eljutnunk vasárnap és Nagyboldogasszony napján is. Marika pedig gondoskodott az ebédünkről, vacsoránkról. Itt kell megemlítenem,hogy Zsuzsa és Ibolya nélkül nehezen állítottuk volna fel a sátrainkat, ami végül is igazi csapatmunka "lett". Hálás vagyok Lívia nagyszerű szervező munkájáért, Kata előadásaiért, melyektől érdekesebb, kellemesebb "lett" a buszon töltött idő.

Most már csak az marad hátra, hogy mindenkinek megköszönjem az utat és a Jóisten áldását kívánjam további áldozatos munkájukhoz.

Szlovák Margit