KÁRPÁT-MEDENCEI CSALÁDSZERVEZETEK SZÖVETSÉGE

Együtt könnyebb...

20 éves a Carissimi Nonprofit Alap

2022. június 11.

Húsz év telt el azóta, hogy a Pozsonyi Kerületi Hivatalban bejegyezték a Carissimi Nonprofit Alapot. Erre a sok nehézséggel, de örömmel is teli időszakra emlékeztünk június elsején a Komáromi Jókai Színházban. Ünnepségünkre meghívtuk azokat, akiknek segíteni próbáltunk, és azokat, akik támogatták a szervezetet, hogy segíteni tudjunk.

 

Az egybegyűlteket Hritz Júlia kuratóriumi tag köszöntötte. Kiemelte: a Carissimi azt vállalta, hogy segít a fogyatékos vagy beteg gyermeket nevelő családoknak, mivel ez 24 órás szolgálatot jelent, ráadásul egy keresetből kell élniük – jobb esetben. A fejlesztés, a terápia egyre drágább, s gyakran utazással jár, amely külön anyagi teher számukra. Úgy gondoljuk, már önmagában az is siker, hogy a Carissimi 20 éven át fenn tudott maradni, és sok ember önzetlen támogatása révén teljesíteni tudta kitűzött feladatát.

 

A folytatásban Neszméri Tünde műsorvezető felkonferálta a Carissimi barátainak műsorát, amelyet aztán a nézőtéren ülők meghatódva kísértek figyelemmel. A Galántai Értelmi Sérülteket Segítő Társulás képviseletében Nagy Zsuzsika énekelt, Árendás Katalin verset mondott. Ugyancsak verset mondott Petőcz Balázs, aki a Dunaszerdahelyi Értelmi Sérülteket Segítő Társulást képviselte, Csölle Tivadar a szenci Nefelejcs Klub tagjaként vidám prózával nevettette meg a közönséget. A dunaszerdahelyi Plavucha Márk énektudását mutatta meg, majd a műsort az autistákat segítő Konrádko Pt. elnökének, az Őszirózsa országos nótaverseny 2020. évi győztesének, Slezák Erikának az éneke zárta.

 

Utána Gál Tamás, a rendezvénynek helyet adó Komáromi Jókai Színház igazgatója üdvözölte a jelenlévőket. Elmondta: úgy véli, minden ember számára fontos feladatnak kell lennie, hogy betegség vagy fogyatékosság miatt hátrányos helyzetben levő embertársainkat segítse. Ő is érintettnek tartja magát, hiszen egyik unokatestvére, keresztanyjának lánya, Tünde, akivel úgy nőttek fel, mint a testvérek, az autizmusnak egy nagyon látványos és tragikus formájával született; de soha nem néztek szomorúsággal erre a dologra. „Edit keresztanyám olyan volt számomra, mintha a második édesanyám volna, bár édesanyámmal is nagyon jó volt a kapcsolatom. Mindig is mondtam neki, milyen csodálatos, hogy édesanyám nyolc testvére közül talán ő a legerősebb. Miért van ez? Azért, mert az egész életét úgy élte le, hogy egy másik embernek, saját gyermekének áldozta. Mindent azért tett, hogy ne kelljen intézetbe adnia – lánya teljes körű ellátásra szorul, mozgásában is korlátozott –, mégis egy boldog embert láttam mindig. Felépített egyedül egy házat – Tünde édesapja nem bírta el ezt a feszültséget –, viszonylag jó módban éltek mindig, rengeteget dolgozott, most képzőművészeti dolgokat készítenek együtt. Mindenki sajnálja az ilyen szülőt, de a létformának a legmagasabb foka, amikor az ember egy másik embernek áldozza az egész életét. Csodálatos szimbiózisban élnek. Persze az egész család ahol tudja, támogatja őket – nem is anyagi javakra gondolok, hanem erkölcsi erőre –, és mindig jó ott lenni köztük. 43 éves vagyok, Tünde egy évvel fiatalabb, és a mai napig én is gyerekké válok mellette, ha hallom a nevetését, ha kiabál, vagy ha sír. Gyakran sír vagy nevet. Gondolom, hatalmas érzelmek zajlanak le benne, biztosan belülről őrli őt, hogy nem tudja magát kifejezni. Érezhető, hogy reagálna a dolgokra, tudatában van annak, mi történik körülötte. Csodálatos a mi kettőnk kapcsolata. Tünde húga pedig – szintén csodálatos történet – ikerházat épített az ő házukhoz, hogy ha a keresztanyám egy kis nyugalomra vágyik, átmehessen hozzá, de ha szükséges, csak egy ajtó választja el, hogy rögtön tudjon segíteni. Ezzel ő is áldozatot hozott, nem hagyja el a testvérét, hanem tudja, hogy édesanyját valamikor majd ő fogja váltani, ő veszi majd magához a nővérét, s mint saját gyermekének fogja tovább gondját viselni. Hihetetlenül tudom csodálni ezeket az embereket. Az, hogy mi, a Jókai Színház helyet adunk ennek a zseniális szervezetnek, eltörpül amellett, ha azokat az embereket nézzük, akik mindennapjaikban megélik az ilyen helyzeteket. Nagyonnagyon fontos számomra, hogy továbbra is nyitottak legyünk a szervezetük felé. Gondoljuk tovább, hogy évről évre hogyan dolgozzunk együtt” – zárta gondolatait az igazgató.

 

Keszegh Béla, Komárom polgármestere is jelen volt az ünnepségen. Megköszönte a Carissimi munkáját, majd kiemelte, hogy a sok rossz mellett a Covid-járvány idején arra is rájöttünk, hogy a legfontosabb dolgok az életben nem pénzben mérhetők. „Az önök családja – szólt a jelenlévőkhöz – tudja a legjobban, hogy sokkal fontosabb az egymásra figyelés, gondoskodás, simogatás, mosoly. Nem vagyunk egyformák: sokszínűek vagyunk, nemcsak nemzetiségben, hajszínben, férfi és női mivoltunkban, hanem sok másban is, s vannak köztünk olyan emberek, akiknek a sors úgy hozta, hogy kicsit más kihívásokkal kell megküzdeniük. Ezért is kívánok a Carissiminek további kitartó és szorgalmas munkát. Ezekben a nehéz, bezárkózó időkben továbbra is nagy szükség lesz a munkájukra, önzetlen segítségükre.”

 

A magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságát Czimbalmosné Molnár Éva főosztályvezető képviselte. Üdvözlőbeszédében méltatta a Carissimi tevékenységét, és köszönetét fejezte ki az elmúlt húsz évben végzett munkájáért. A Carissimit űrpótló kezdeményezésnek nevezte, s gratulált azoknak, akik közreműködtek létrejöttében és mindazoknak, akik bármilyen formában önzetlen segítséget nyújtanak a rászorulóknak. „Csodálatra méltó és nemes elhívatás, amit önök végeznek, s amit a mi hétköznapi csodálatunkon túl azok a családtagok értékelnek igazán, aki sokszor éveken át próbálnak segíteni rászoruló családtagjaikon, és ebben a sokszor kilátástalan hajszában önök új esélyt adnak számukra” – hangsúlyozta. Köszöntője végén a Carissimi fogyatékossággal élő gyermeket nevelő családok támogatására kifejtett kiemelkedő tevékenységének elismeréséül Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár nevében Bauer Edit kuratóriumi elnöknek átnyújtotta a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának díszoklevelét. 

 

Végezetül Bauer Edit szólt a jelenlévőkhöz. Ezt követően a Ghymes együttes egyik alapítója, a Kossuth-díjas Szarka Gyula és zenekara foglalta el a színpadot, s Tücsöklakodalom című műsorával fergeteges hangulatot teremtett. „Rendkívül jól éreztük magunkat, mindenkit nagyon jó hangulatba kerített ez a koncert – mondta lelkesülten a fellépés után a zenekar vezetője. – Igazából most szembesültem ezzel a vállalással, azzal a munkával, amelyet a Carissimi végez. Ahogy hallgattam a beszédeket, és néztem, ahogy ezek a fiatalok verset mondtak és énekeltek, nagyon-nagyon megható volt. Rendkívül tanulságos volt, hogy a zene, az irodalom, tehát a művészetek mennyire közel tudnak hozni bennünket egymáshoz, hiszen nem mindennap találkozunk nehéz sorsú gyerekekkel, fiatalokkal. Többször kéne. Semmi különbséget nem éreztem a hétköznapi koncert és a mostani között. Rendkívül jó hangulatú, interaktív volt az egész, a közönség lelkesen kapcsolódott hozzá, az elejétől a végéig abszolút részese volt a koncertnek. Jó volt látni, hogy mennyire érti, értékeli és mennyire részese tud lenni a zenének. Mondjuk ki őszintén, hogy a zene a szavakon túl van, s aki a szavakat nem vagy kevésbé érti, az is csatlakozni tud hozzá. Ebben van az ereje, ami nem mondható el minden művészeti ágazatról. Nagyon jó érzéssel megyünk el innen. Nagyon szépen köszönjük a meghívást, nagyon jó volt.” Szarka Gyula búcsúzóul néhány CDjével ajándékozta meg a Carissimit.

 

A koncert után a kuratórium tagjai egy kis frissítőre invitálták a vendégeket; pohárköszöntőt és asztali áldást Zsidó János esperesplébános, kuratóriumi tag mondott. Madarász Ildikó, a szenci Nefelejcs Klub alapítója, volt igazgatója is szót kért, és szervezete s a családok nevében megköszönte a Carissimi által nyújtott támogatásokat. Elmondta, hogy a ma már szenci székhelyű Nefelejcs Polgári Társulás az egészségkárosodott gyermekek és fiatalok családjának megsegítésére Zonctoronyban alakult 1995-ben, s jelenleg 60 gyermeknek és fiatalnak nyújt szociális szolgáltatásokat. „Nagy szeretettel fejezzük ki köszönetünket a húsz év alatti együttműködésért és támogatásokért. Köszönet a sokévi kirándulásokért, a mindig sikeres versfesztiválokért, melyek lehetőséget adtak klubunk tagjainak a fellépésekre, s ahol más résztvevőkkel is megismerkedhettek. Máig tartó őszinte barátságok alakultak ki köztük és a többi szervezet tagjai között – ezt szintén a Carissiminek köszönhetjük. Többször kaptunk anyagi támogatást általunk szervezett kirándulásra, segédeszközökre, amikor már máshonnan nem tudtuk előteremteni rájuk a pénzt. A Carissimi szervezte, komoly, elismert szakemberek által anyanyelvünkön tartott szakmai előadások mindig hasznosak voltak, tanultunk belőlük. A Carissimi lap 13 éve szintén szakmai, jogi ismereteket közvetít, segít családjainknak a mindennapi ügyintézésben. A szociális szolgáltatást nyújtó intézményekben nagyon fontos az anyanyelvi foglalkozás, és ehhez egyedül a Carissimi járult hozzá – óriási segítség volt. Mindent nagyon köszönünk, s további munkájukhoz jó egészséget, sikert, erőt kívánunk, és Isten áldását kérjük.” A Carissimi a vendégeknek kis ajándékcsomaggal kedveskedett: emléklappal, a Komáromi Karitász védett műhelyében készült apró kerámiával és emlékkönyvvel, amely válogatást tartalmaz a Carissimi lapban megjelent írásokból.

 

A rendezvényt a Bethlen Gábor Alap és a Slovnaft Rt. támogatta.

 



« Vissza Vissza a lap tetejére

Hírlevél feliratkozás



Eseménynaptár

Közelgő események

augusztus 20.

9:00

Csongrád

10. Nemzetközi Egészség és Sportnap

Esemény
Bölcső Nagycsaládosok Csongrádi Egyesülete

augusztus 23.

-
augusztus 25.

Beregszász-Budapest-Esztergom-Dunakanyar

Egy nemzet határok nélkül

Esemény
Sámuel Alapítvány

szeptember 16.

-
szeptember 17.

Alsóbodok, Felvidék