A konferencia helyszíne: Állatorvostudományi Egyetem, Aula, Budapest. Szervezői: Családtudományi Szövetség, Európai Családtudományi Társaság és a Jövője Van Alapítvány.

A konferenciát az Állatorvostudományi Egyetem rektora, professzor Dr. Sótonyi Péter, valamint a Családtudományi Szövetség elnöke, Dr. Surányi-Vadas Tímea nyitották meg. Ezt díjátadás követte. A Családtudományi Szövetség 2024. évi díját Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára, az Organikus Pedagógia Módszertani Központ vezetője nyerte el. Az Európai Családtudományi Társaság az éves díját Nagy Péter családi életre nevelő pedagógusnak, a „Bukósisak az Élethez – Keresztény Életstratégia Program” kidolgozójának ítélte oda. Végül a Jövője Van Alapítvány 2024. évi díját Bogyay Katalin Magyarország állandó ENSZ képviselője és UNESCO nagykövete, a Magyar ENSZ Társaság elnöke, a NŐK Magyarországért Klub alapító tagja, egyetemi előadó vette át.

A díjátadót szakmai szekciók követték, minden szekciót egy-egy pódiumbeszélgetés zárt. A szakmai szekciókban előadásokat tartottak hazai szakpolitikai vezetők, külföldi nemzetközi hírű kutatók, majd hazai szakértők igen szerteágazó, de aktuális témákban, mint a generációk együttműködése, a demográfia kérdése az Európai Unióban, a házasságon és a családon alapuló egyetemes kultúra kiépítésének szükségessége, a gender diktatúra, a melegházasság, a szövetségi lét ismérvei, a családi életre felkészítés közoktatási lehetőségei, a fiatalok párválasztási attitűdjei, a reproduktív egészség aktuális kérdései, a házasság és a család történelme, a család elleni támadások, a gyermekvállalás fontossága, a homoszexualitás genetikai háttere, a pornó hatásai és a demográfiai válság alapvető okai.

A konferencia előadásainak videófelvételei hamarosan elérhetők lesznek a csaladtudomany.hu weboldalon.

Semmelweis Ignácz mondta: „Mindennek egy egyszerű oka van, csak meg kell találni.” Igaznak tűnik ez a demográfiai válság okainak keresésekor is. Természetesen számos tényező befolyásolja azt, azonban, ha nem találjuk meg az alapvető okát, akkor csak tüneti kezelést végezhetünk, aminek súlyos kárai lesznek az egyénekre is, a közösségekre is, és az egész társadalomra. A gyermeknek fogantatásától kezdve legalább a nagykorúságáig biztonság, sőt egymást és őt szerető édesanya és édesapa kell. Azt is észre kellene vennünk, hogy egy párkapcsolatban a két nem közt jelentős aszimmetriák adódnak és elköteleződés nélkül a nő olyan kockázatoknak van kitéve, amely erősen megkárosíthatja jövendő élete alakulását.

Tudjuk, hogy a valódi családmodell a fogyasztói társadalomban évtizedek óta intenzív támadásoknak van kitéve. Ennek eredményeként a házasság és a család intézménye, a kultúra, valamint az egyes ember és közösségei egyaránt kárszenvedettek. Önzővé és bizalmatlanná váltak a párkapcsolatok. A véglegesen elkötelezett biztonságos szeretettér hiányában alapjaiban sérül a női méltóság, és nem jó se nőnek, se gyermeknek lenni, és végül természetesen férfinek sem. E konferencia szervezői úgy látják, az alapbaj nem a demográfiai válság, hiszen az csak egy tünet: egy velejárója az ember természetadta antropológiai modellje súlyos megsértésének.

Főként az embert védő alapvető szexuális normák álltak és állnak a támadások kereszttüzében. Ezzel lehet ugyanis leginkább meggyengíteni a házasság intézményét, a házasság lebontásával pedig a családot, a nemzetet és a kereszténységet. Ha e támadásokat nem védjük ki, akkor gyakorlatilag nincs esélyünk a demográfiai válság emberséges és eredményes megoldására, a családok szétesésének hatásos csökkentésére, a káros önzés, a káros függőségek, a pszichés betegségek, a magány és a párkapcsolati erőszak szignifikáns visszaszorítására, valamint a női méltóság és a valódi egyenjogúság helyreállítására. A házaséletet a házasság színterében lehet biztonságban és teljességében megélni. Sajnos azt látjuk, hogy a demográfiai válságot az érintett országokban nem a szabadosság visszaszorításával igyekeznek enyhíteni. Annak megfékezése nélkül a demográfiai válság emberséges megoldására pedig nincs lehetőség.

A szabados szexualitás ugyanis alapjaiban sérti az emberi, különösen a női méltóságot, tárgyiasítja a nőt, növeli a pszichés és számos egyéb betegség, az önzés, az abortusz és az elmagányosodás esélyét, jelentősen kockáztatja a megfogant gyermekek életét, és nehezíti egészséges fejlődésüket.

A gyermekek szüleinek juttatott közvetlen anyagi támogatások önmagukban nem oldhatják meg a fenti problémákat, hiszen nem a szülőknek jutatott közvetlen anyagi támogatások alacsony szintje okozta és okozza e válságokat.

Alapjaiban két irányú erőfeszítésre van szükség:

(i) Korlátozni kell a káros folyamatokat előidéző tényezőket. Meg kell akadályozni a jó családok kialakulását és fennmaradását nehezítő vagy gátló tényezőket. Ezek egyben az egyéni boldogulás kerékkötői is. A szabados szexualitás egyénre, környezetére és a társadalomra veszélyes és káros következményeit be kell emelni a köztudatba.

(ii) A párkapcsolatra, házasságra és családra vonatkozó alapvető értékrendet ki kell dolgozni és terjeszteni kell. E témakört kutatni, oktatni és terjeszteni szükséges. Építkezni kell tudományos és kulturális alapon, az Alaptörvény és a családvédelmi törvény szellemében, és azt általános ajánlássá kell tenni. Megemlítjük, hogy ilyen értékrendet a szervező szervezetek közösen már kidolgoztak.

A szervezők meggyőződése, hogy e kétirányú erőfeszítés nélkül nem várható a házasság és a család intézményének megszilárdulása, valamint a demográfiai válságnak egészséges hosszú távú enyhülése, majd megszűnése.

Végül a konferencia üzenetének mottója:

„A nemek közössége az emberi etika és kultúra legfontosabb alapja. Az emberi szexualitásnak életbevágó a jelentősége a házasságra és a családra nézve, és alapvető kapcsolatban áll velük. Amilyen a házasság és a család, olyan a kultúra.”

/II. János Pál pápa/