A beregszászi székhelyű Sámuel Alapítvány immáron huszonhárom éve segíti kárpátaljai árva és elhagyott gyermekek családba kerülését. Ez idő alatt több mint száz gyermek talált általuk szerető családra családtípusú gyermekotthonban, befogadó családban vagy örökbefogadás által. Az évek során a sámuelesek pedig igazi nagycsaláddá nőttek, hisz az alapítvány vezetői nem hagyták magukra őket a gyermekek befogadását követően sem. Sőt arra törekednek, hogy minél több tartalmas programot szervezzenek számukra.

Az idei adventet is együtt kezdték meg. A Beregszászi Református Egyházközség gyülekezeti termében ezúttal a gyerekeket kézműves foglalkozás várta: mézeskalácsot díszítettek, illetve karácsonyi képeslapot készítettek. Mint Sipos Géza, az alapítvány vezetője elmondta, a legsikeresebb alkotások – a már eddig beérkezett felajánlásokkal együtt – felkerülnek az általuk immáron hagyományosan meghirdetett online árverésre, az így befolyt összeggel pedig egy beteg kislány gyógyulását fogják támogatni. Úgyhogy az alkalom résztvevői, amellett, hogy egy nagyszerű közösségben tartalmasan töltik az idejüket, még a jótékonykodást is gyakorolhatják.

A szülők pedig ez idő alatt az ige mellett csendesedhettek el. Illetve Páll László beregrákosi református lelkész vezetésével olyan kérdéseket boncolgattak, hogy mire, kire is várakozunk? Természetesen nem csupán az adventi, de az életünkben előforduló várakozások is szóba kerültek. Hisz folyamatos várakozásban és küzdelemben élünk. Most mindenki a békére áhítozik. De vajon ha vége lesz a háborúnak, minden jóra fordul? Emberi gyarlóságunkból adódik, hogy mindig elégedetlenkedünk, mindig valami másra vágyunk, nem becsüljük meg, ami van, leginkább akkor értékeljük, ha már nincs. Tudjunk hálát adni, amikor jól megy sorunk, és meg kell tanulnunk hittel imádkozni és türelmesen várni a nehéz helyzetekben, hangzott el a beszélgetés során. Az ige azt mondja, hogy akik az Istent szeretik, minden a javukra van. Ezt a próbák alatt nehéz megérteni, csak idővel jövünk rá az igazságára… Itt a földön nem teljes az életünk, az örömünk, összegzett a lelkész. A hívő ember előnyben van, mert tudja, hogy kire és mire vár, hová megy. Örökös társai vagyunk Krisztusnak, benne Isten fiai, akik örököljük a mennyek országát – ez a keresztyén hívő reménye, öröme, még ha most szenvedések is érik…

A jó hangulatú beszélgetést, illetve a fiatalok kézműves foglalkozását követően az adventi alkalom – mely a Dorcas Ukrajna Jótékonysági Alapítvány támogatásával valósult meg – agapéval, illetve közös imával ért véget.

kme

Forrás: https://karpatinfo.net