Szeptember 20-án hajnalban várakozással teli nagycsaládosok töltöttek meg egy buszt, hogy Szombathelyen találkozhassanak régi és új barátaikkal.

A megérkezéskor napsütéssel és ajándékokkal vártak minket. A Vasi Skanzen magyaros, népi légköre már az első pillanatban lenyűgözött mindenkit, nagyon jó helyszínnek bizonyult. Játékokkal, foglalkozásokkal, előadásokkal tették élővé, pezsgővé a szabadtéri néprajzi múzeumot.

A gazdag történelmi múlttal rendelkező város szépsége is megért egy sétát, idegenvezetők segítségével. Nagy élmény volt a püspöki palota látogatása, sok érdekességet megtudtunk az egyházmegye kialakulásáról, múltjáról és jelenéről.

A városban a múzeumokat és a gyerekek örömére a Kalandvárost kedvezményes belépővel látogathattuk. Akár két napot is érdemes lett volna eltölteni a bő kínálatot kihasználva.

Köszönjük a kíváló szervezést, köszönjük, hogy örülhettünk egymásnak, s megölelhettük régi barátainkat!

Egyesületünk egyik gyermekének élménybeszámolója:

A szombathelyi utazást mindenki nagyon várta. Nagyon korán indultunk, mert hosszú volt az út. Csak Nagykanizsán álltunk meg, hogy nyújtózzunk és friss levegőt szívjunk.

Mikor megérkeztünk, kaptunk egy kék karszalagot. Míg apáék a TOTO-t töltötték, mi nekiindultunk a sátrak felfedezésének. Lehetett ügyeskedni, fakiratót nyerni, s volt, ahol ki kellett tapogatni a tárgyakat. Láttunk „méhkaptárt” élőben, ahol a méhek szorgoskodtak. Mi is vettünk lépesmézet, ami nagyon finom, volt. Lehetett íjászkodni, selyemvirágot készíteni, játszani. Csináltunk tündért mákgubóból. Meg lehetett nézni a mentőautót belülről, töltöttük ki keresztrejtvény is. A színpadon is voltak előadások, de mi inkább körbejártunk. Ebédelni a tó partjára ültünk ki. Érdekes volt látni, hogy az épületek milyen alacsonyak voltak, figyelni kellett, hogy ne verjük be a fejünket az ajtókeretbe. Voltak hagyományőrzők is, láttunk ágyút, a kis gyerekek mehettek pónihintóval.

Nagyon jól éreztük magunkat, rengeteg ajándékot gyűjtöttünk, de el is fáradtunk, majd a program végén csapatképet készítettünk. Anyáék a városba is be akartak menni, de ez már nem fért bele az időbe.

Hazafelé a sofőr a körforgalomba „duplán belement”, ami vicces volt, mert majd kiestünk a székből.

Este volt mire hazaértünk.

Nagyon várjuk a következő találkozót is!