Augusztus 20–22. között egy felejthetetlen családi táborban vehettünk részt a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesülete (MÁNCSE) szervezésében Felvidéken. Öt család indult útnak már augusztus 19-én, hogy másnap reggeltől teljes lendülettel elkezdődhessenek a programok.

Megérkezésünkkor mindenkit szívélyesen és vendégszeretően fogadott a MÁNCSE elnöke, Pásztor Csaba, és felesége, Adrienn. A tábor helyszíne a barátságos hangulatú Felsőszeli Anikó Panzió volt, ahol vacsorával és előre egyeztetett szobabeosztással vártak bennünket.

1. nap – Pozsony, a koronázóváros

Az első teljes napunkat a Felvidék egyik legjelentősebb városában, a történelmi jelentőségű Pozsonyban töltöttük. Bár a parkolás a nyüzsgő belvárosban némi kihívást jelentett, végül sikerrel jártunk, és kezdetét vehette a nap felfedezése.

Elsőként a Csemadok székházában fogyasztottuk el tízórainkat, majd egy rövid szabadprogram keretében megcsodálhattuk a város nevezetességeit.

Délután hivatalos idegenvezetésen vettünk részt Pozsony történelmi belvárosában. 

Felkerestük a Prímási Palotát, amely a 18. század végén épült klasszicista stílusban, és ma is fontos kulturális és politikai események színhelye. A palota híres tükörtermeiben aláírt pozsonyi béke (1805) Napóleon és a Habsburgok között történelmi jelentőségű esemény volt.

A nap zárásaként részt vettünk az ünnepi szentmisén a pozsonyi Dómban, azaz a Szent Márton-székesegyházban, amely évszázadokon át koronázó templomként szolgált. 

A második napot a festői Gútán (szlovákul Kolárovo) töltöttük, a Vág és a Kis-Duna találkozásánál fekvő városkában, amely gazdag történelmi múlttal és élő magyar közösséggel büszkélkedhet.

A napunk egy koszorúzási ünnepséggel kezdődött, amely során tiszteletünket tettük a magyar történelem  hősei előtt Duray Miklós és Esterházy János . Az emlékezés nemcsak a múlt iránti tiszteletet, hanem az összetartozás érzését is erősítette a jelenlévőkben. Ezután ellátogattunk a gútai hajómalomhoz, amely a Duna menti népi ipartörténet kiemelkedő emléke. A vízimalom a Kis-Dunán található, és az egyetlen működő példány a régióban, amely a múlt század molnárcéhének munkáját mutatja be.

A séta és a program után ebéddel vártak bennünket, ahol ismét lehetőség nyílt a családok közötti baráti beszélgetésekre. 

Táborunk utolsó napját a hangulatos, magyar többségű Pereden (szlovákul Tešedíkovo) töltöttük, ahol a közösség szeretete és az összefogás igazán szívhez szóló módon nyilvánult meg.

Az ebédünk reggeltől sült- főtt. Egy helybéli család által készített bográcsos volt. 

Amíg a felnőttek pihentek vagy programon vettek részt, a gyerekek játékos, kreatív foglalkozásokon vehettek részt. Különösen szép és tartalmas volt, amikor kifestették Esterházy János arcképét.

A felnőttek ezalatt meglátogatták az Esterházy-kastélyt, amely a híres arisztokrata család birtokainak egyik gyöngyszeme. Bár a kastély jelenleg nem minden részében látogatható, építészeti értékei és történelmi jelentősége így is figyelemre méltó. 

A nap másik programja a Deáki templom meglátogatása volt. A Szent István -templom, amelyet a 11. században építettek, a Kárpát-medence egyik legrégebbi, ma is álló keresztény temploma. Román stílusú alapjait Árpád-házi uralkodók idején fektették le, és az évszázadok során több átépítésen ment keresztül. Legnagyobb történelmi értéke, hogy itt született a híres Halotti Beszéd és Könyörgés, a legrégebbi ismert magyar nyelvemlék, melyet a templom egykori kódexéből ismerünk. A falak között járva valóban érezni lehetett a múlt súlyát és az ősi magyar kultúra erejét.

A délután folyamán még volt lehetőség egy kis szabadidőre, beszélgetésre, és búcsúzásra. Az ebéd után indultunk haza, magunkkal hozva az együtt töltött napok minden örömét és emlékét.

Záró gondolatként:

Ez a háromnapos családi tábor nemcsak a kikapcsolódásról és közös élményekről szólt, hanem arról is, hogy megerősítsük identitásunkat, kapcsolatainkat és hitünket a közös értékekben. Köszönet a szervezőknek, vendéglátóknak és minden résztvevőnek, hogy együtt alkothattuk meg ezeket az emlékezetes napokat