Délután 3-kor lámpáskészítéssel kezdtünk. A jelen lévő gyerekek (és felnőttek is) nagyon élvezték a műhelymunkát. Sok, gyönyörű mécses készült, melyekkel később útnak indultunk a szomszédos családok és a Gyermekklinika irányába. No de ezt megelőzően még meg kellett tanulnunk egy kedves Szent Mártonról szóló éneket, melynek betanítását Horváthné Derkovits Emese vezette. S bár az idő nem volt igazán kedvező (szemerkélt az eső és hűvösre fordult), mi világító lámpásainkat magunkhoz véve elindultunk „megénekelni” szomszédainkat. Volt, ahol kedvesen fogadtak, voltak meglepett arcok az ablakban, de összességében elmondható, hogy mindenki örömmel fogadta kis dalunkat és ajándék mécsesünket a borongós szombati délután.

Végül a Gyermekklinika dolgozóihoz és kis lakóihoz is próbáltunk eljutni. Sajnos egy járvány miatt csak az utcáról küldhettük be dalunkat a gyermekeknek, de azt a visszajelzést kaptuk, hogy hallották és örültek neki. Ezúton is kívánunk nekik gyors felépülést.

Visszatérve, egy rögtönzött Márton-előadásba csöppentünk, melyben tevékenyen vett részt egyesületünk tini csapata. Megidézték nekünk nézőknek Márton legendáját, melyhez Simon Tamás történelmi adalékokat szolgáltatott.

Végül közösen költöttük el az ilyenkor stílusosan ide illő ludaskását. Ezúton is köszönjük Lokodi Ákos-nak.

Úgy gondolom, mindig jó és szép dolog visszaemlékezni olyan emberekre és eseményekre, melyek példát adnak nemzedékünknek arra, hogyan kell önzetlenül, szeretetben élni.

Köszönöm az élményt!

Kopjár Eszter, Pécs